20. tétel
A stíluseszközök
A szépirodalmi stílust írónemzedékek sora teremtette meg. Nagyon változatos és igényes stílusréteg. Bármely nyelvváltozat megtalálható benne (stílusélénkítés céljából az író szándékainak megfelelően)
A szépirodalmi stílus legjellemzőbb vonása: a képszerűség
A képszerű kifejezésmód érzelmi-hangulati hatást kelt.
A képszerűség kifejezőeszközei: a szóképek (trópusok)
Szókép: névátvitel (egy dolog, jelenség vagy fogalom nevének átvitele egy másik dologra a köztük fennálló valamilyen kapcsolat alapján.)
Szóképek csoportosítása:
1. Metaforák: hasonlóságon alapulnak
a/ metafora: két dolog azonosítása külső vagy belső hasonlóság, hangulati egyezés alapján
Pl. "Hálót fon az est, a nagy, barna pók..."
Fajtái: csonka metafora vagy teljes metafora, illetve lehet igei, főnévi vagy melléknévi
b/ megszemélyesítés: élettelen dolgokat, tárgyakat élőkre jellemző cselekvéssel, érzéssel, tulajdonsággal ruház fel.
Pl.: "Szőkék a mezők"
c/ szinesztézia: Valamely érzékterülethez tartozó jelenséget egy másik érzékterülethez tartozó jelenséggel társít.
Pl: "lila dal", "Anna meleg szava"
d/ szimbólum
e/ allegória
2. Metonímiák: érintkezésen alapulnak
a/ Térbeli érintkezésen alapuló: "Álmodnak a tanyák"
b/ Időbeli érintkezésen alapuló: "Rajtad a Holnap hőse"
c/ Anyagbeli érintkezésen alapuló: Nincs egy vasam sem.
d/ Ok-okozati összefüggésen alapuló: jó tollú író
e/ Szinekdoché: nem és fajta vagy rész és egész felcserélésén alapul
3. Egyéb szóképek:
Pl. hasonlat, körülírás, eufemizmus, kakofemizmus, oximoron, paradoxon...