10. tétel
A hangkapcsolódási szabályosságok
A beszédben a hangokat nem elszigetelten, hanem összefüggően ejtjük és halljuk. A szomszédos hangok hatnak egymásra – ez az alkalmazkodás.
A mássalhangzó-alkalmazkodás fajtái:
A.) Részleges hasonulás:
Akkor jön létre, ha két szomszédos mássalhangzó csak egy egyetlen képzésmozzanatban különbözik. A két mássalhangzó közül az egyiknek a képzése részben hasonlóvá válik a másikhoz.
Két fajtája van:
1.) zöngésség szerinti részleges hasonulás
pl.: népdal p > d (A zöngétlen mshg. zöngéssé válik)
dobszó b > p (A zöngés mshg. zöngétlenné válik)
2.) A képzés helye szerinti hasonulás
pl.: színpad n > m (Az n foghangot az után álló ajakhang m-re változtatja)
A részleges hasonulás írásban általában jelöletlen.
B.) Teljes hasonulás:
Az egymás mellé kerülő mássalhangzók több képzésmozzanatban is különböznek. A kiejtésben az egyik mshg. pontosan olyan, mint a másik. A két mshg. azonossá válik.
A hatás iránya: lehet előre ható és hátra ható.
pl.: község, egészség: z + s= ss (szó belsejében)
pl.: a.) –val; -vel határozórag esetén (tollal)
b.) ez; az mutató névmáshoz határozószórag járul (ettől)
c.) –j; -vel kezdődő toldalékok (hozza)
A teljes hasonulás lehet írásban jelölt vagy jelöletlen.
C.) Összeolvadás:
A két szomszédos mshg. a beszédben egy harmadik teljesen más mshg.-vá alakul át, hosszú mshg. keletkezik.
d + sz cc (tudsz); t + sz cc (metsz)
t + s ccs (apátság); d + s ccs (szabadság)
Írásban lehet jelölt vagy jelöletlen.
D.) Mássalhangzó – rövidülés:
Egy rövid és egy hosszú mshg. kerül egymás mellé. Ilyenkor a hosszú mshg. megrövidül.
pl.: otthon; jobbra; stb…
E.) Mássalhangzó kiesés:
Amikor három különböző mshg. kelül egymás mellé, a középső mshg.-t nem ejtjük ki.
F.) Mássalhangzónyúlás:
A két mshg. között rövig mshg.-t néhány szavunkban hosszan ejtjük.
pl.: kisebb; utána; egyik; stb…