14. tétel
A szövegösszefüggés és a beszédhelyzet
A nyelv és a beszéd szorosan összefügg.
A nyelv: eszközkészlet
A beszéd: eszközhasználat (azaz nyelvhasználat, működésben levő nyelv). A beszéd egyéni jelenség, az egyén alkotja az adott kommunikációs helyzetben. A beszéd során a nyelv elemkészletét és szabályait használjuk.
Az emberi beszédben a cél dominál, az állatoknál az ok.
A beszélő kifejezi
-a maga belső állapotát
- befolyásolja magatartásában/cselekvésében a másik/többi embert
- tájékoztatja őket bizonyos körülményekről
Minden kimondott gondolat egyúttal cselekvés is, hatást vált ki a másik félből.
Pragmatika: rejtett üzenet, szándék, célzás – a szöveg mögött.
Egyszerű példa: Azt mondom a testvéremnek, hogy fázom, majd az ablakra mutatok.
A szöveg tartalmát és formáját, valamint stílusát és hangulatát mindig meghatározzák a közlésfolyamatban részt vevő szereplők tulajdonságai:
- a létszám (pl. egy beszélővel szemben egy vagy több hallgató)
- az életkor
- nem
- származás
- előismeret
- iskolázottság, műveltség, intelligencia
- jellem
- hivatás stb.
A közlésnek és a szövegnek ezeket a nem nyelvi meghatározóit pragmatikus jegyeknek nevezzük.
Ugyanazoknak a mondatoknak az értelme a beszédhelyzettől is függ:
- magánbeszélgetés
- hivatalos ügyirat
- költemény stb.