11. tétel
A magyar helyesírás rendszerszerűsége
Írás: az emberi beszéd rögzítése látható jelekkel
Helyesírás = ortográfia, a megértésre való törekvés
A helyesírás beszédünk, gondolataink írásban történő szabályrendszer.
Helyesírás története:
Ősmagyar kor (1000-ig): még nem volt helyesírási norma
Ómagyar kor (1000-1526): kancelláriai helyesírás
Középmagyar kor (1526-tól a nyelvújításig): Az ország két, majd három részre szakadása. Kétféle helyesírás: katolikus és református.
Újmagyar kor: (1811 - napjainkig) A nyelvújítás eredményei: az első szabályzat (1832), a magyar nyelv hivatalos lett (1844)
A magyar nyelv: - betűíró
- latin betűs
- hangjelölő
- értelemtükröző
A Magyar Tudományos Akadémia feladata a helyesírás szabályozása.
Az első szabályzatot 1832-ben adta ki. A legújabbat 2015-ben (12. kiadás)
A helyesírás 4 alapelve:
Kiejtés elve: úgy írjuk, ahogy ejtjük
- A magánhangzók időtartamának jelölése esetén: pl. öt-őt, éger-egér
- A mássalhangzók időtartamának jelölése esetén: tol-toll, szál-száll
Szóelemzés elve: úgy írjuk, ahogy ejtéskor a szóelemek külön-külön ejtve hangzanának
Pl. barát+ság/-ség
fon+ja/-je
Hagyomány elve: _
- j-ly A mai magyar köznyelv hangrendszeréből hiányzik a ly hang pl. bagoly
- Régies családnevek megtartása: Tóth, Horváth, Széchenyi
Egyszerűsítés elve:
- kétjegyű mássalhangzók kettőzése esetén (pl. sz+sz= ssz asszonnyal)
- ha három azonos mássalhangzó kerül egymás mellé
(toll + -val, -vel)