8. tétel
A nyelv mint jelrendszer
Szemiotika: jelekkel foglalkozó tudomány
A világban jelek és a belőlük felépülő jelrendszerek vesznek körül bennünket. Ezeket vagy ösztönösen vagy tudatosan használjuk. Minden jelnek számít, amiknek jelzésértéket tulajdonítunk. Pl.: füst, jelzőlámpa, egyenruha, borotvált fej, térkép stb..
A jel fogalma:
A jel mindig valamilyen érzékszerveinkkel fölfogható (látható, hallható, tapintható) jelenség, amely mindig valamilyen másik jelenségre utal.
A jelek jellemzői:
1. érzékszerveinkkel fölfogható
2. önmaguknál többet jelentenek
3. egyszerűbbek, mint a valóság
4. egy kisebb vagy nagyobb közösség jelként tartja számon őket
5. jelrendszerben illeszkednek
6. emberi érintkezésben valósulnak meg
A jelek csoportosítása:
1. természetes jelek (kiszáradt patak, piruló arc, füst)
2. mesterséges jelek
a) nyelvi jelek (betű, szó stb.)
b) nem nyelvi jelek (kotta, tervrajz stb.
A jelek csoportosítása II.
Peirce (pírsz) amerikai filozófus a jeleket a jelölő és a jelölt kapcsolata alapján csoportosította:
- ikonikus jelek: hasonlóságon alapulnak (pl. tervrajz, térkép)
- indexikus jelek: érintkezésen alapulnak (minden természetes jel, nyíl)
- szimbolikus jelek: megegyezésen alapulnak (nyelv, közlekedési táblák)
A nyelv a legegyetemesebb jelrendszer:
nyelv = jel + szabály + hagyomány
|
II. Peirce (pírsz) amerikai filozófus a jelölő és a jelölt kapcsolata szerint osztotta fel a jeleket:
1.) ikonikus jelek: tényleges hasonlóság van a jelölő és a jelölt között.
pl.: a közlekedési lámpa zöld mezőjében egy lépő alak is látható.
2.) indexikus jelek: a jelölt és jelölő között érintkezésen alapuló kapcsolat van.
pl.: a közlekedési lámpa zöld mezőjében lévő nyíl az irányt jelzi.
3.) szimbolukus jelek: megállapodáson alapulnak.
pl.: a közlekedési lámpa színei.
A nyelv a legegyetemesebb jelrendszer.
Nyelv = jel + szabály + hagyomány