15. tétel
A szövegkohézió
A szöveg a legmagasabb szintű nyelvi egység. Mondatok láncolatából áll. A mondatok tartalmilag és szerkezetileg egységet alkotnak. A szöveg mondatainak összetartozását a szövegösszetartó erő (kohézió) biztosítja.
A szövegösszetartó erőt (kohézió) a szövegösszefüggés (kontextus) három síkja adja:
1. nyelvtani kapcsolóelemek
2. jelentésbeli kapcsolóelemek
3. nyelven kívüli kapcsolóelemek
A nyelvtani kapcsolóelemek:
- A határozott névelő: pontosan utal a már korábban megnevezett dologra
Amikor a főnév először fordul elő a szövegben, általában határozatlan a névelő (egy királyfi). Újabb előfordulása esetén ismertté válik, erre utal a névelő is (a királyfi)
- A kötőszók: a tagmondatokat egymáshoz kapcsolják
- A névmás: helyettesítő, tömörítő forma, segítségével elkerülhetjük a szóismétlést
- A ragok és jelek: mondattá fűzik a szavakat, meghatározzák a szavak mondatbeli szerepét
- Határozószók és névutók: utaló és viszonyító feladatot látnak el
- Szórend: kiemelés eszköze
- Téma és réma: Az új elem (réma) a következő mondatban már ismert elemként jelenik meg
A jelentésbeli kapcsolóelemek:
- Ismétlés: tartalmi megrősítés, fokozás
a szó szerinti ismétlés lehet unalmas, fárasztó. Jelezheti azt, hogy nem figyel a másik. De lehet stilisztikai oka is, pl. nyomatékosítás vagy kulcsszó.
- Rokonértelműség: az ismétlődés sajátos formája, az egyhangúság elkerülése lel - talál
- Nemfogalom - fajfogalom: tárgyak, élőlények csoportjának elnevezése
-Felsorolás: a halmaz elemeinek felsorolása
- nemfogalom – fajfogalom: ember – férfi, növény- virág-tulipán
A nem nyelvi elemek:
Ezek a legfontosabbak. Lényegében a szöveg környezetét jelenti
mimika, gesztus, tekintet, testtartás, térköz, öltözködés, zenei kifejezőeszközök